Medálok
Női láncok
Fülbevalók
Karkötők
Karperecek
Gyűrűk
Eljegyzési és karikagyűrűk
Szobrok és dísztárgyak
Modern ékszerek

HITVALLÁS


Célunk és hitünk sokféle lehet, de az út mindig ugyanaz: korokon és az időn át az igazság, a fény keresése.
A fény az Ige eszköze, ez Isten fehér írása az éjszaka nagy könyvében.
Hisszük, hogy Isteni részünk, eltemetve az Idő súlya alatt, feltámadásra vár. A hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka . Figyeljünk a múlt, az aranykor nagy Mestereire, szívünkkel látva az igazságot. Mely igazság fényesebben tündököl előttünk, mint képzeletünk valamennyi csillaga. Segítségül hívjuk jelképeinket, ősi tündöklésünk kitörölhetetlen bizonyítékait. Rejtett értékek ezek, megismerésük, feltárásuk nem csupán feladat, kötelességünk is.
Tudni egyenlő az emberi fejjel; merni az oroszlán körmeivel; akarni a bika hatalmas ágyékával; csendben tartani a sólyom misztikus szárnyaival.
Tudni - Merni - Akarni - Csendben tartani.
E négy igaz szó szükséges a Napútra találáshoz, s csak a félelem az, mi szívünket mérgezheti. Éljünk a pillanat lehetőségével, szívünkben reménnyel és biztos tudattal: Nemzetünk, őseink országa, a tanítók, a fényhordozók népe újra feltámad.
                                                                                                                        
                                                                                                                                                               Szentimrey Gábor  2004



Érzés

 

Érzed, valami megváltozott benned,

Édesebb a fény, lágyabb az illat,

S a dallam a szívedig hatol.

Néha könnyezel és gyakrabban sírsz,

Keresel valamit, valakit.

Hitek, hívek, vallások, születés, elmúlás...

Követnél, követnének,

 Érzed  egyedül vagy az arctalan közt.

A Nap és köztük Te állsz!

Nem értenek, furcsának vesznek.

Bolond hóbortjaid sajnálat,

Néha vitázó szégyen.

 

 

Magadra ismersz másokban,

Kik poros lélekkel róják az utat,

Tanulsz is, álmodsz is,

Ébren és álomban.

A Körök végtelen kerületén élsz,

S néha félsz,

Éget a zaj és szép a csend,

A dallam belülről felszakad,

Lelked ébredésén lágy rügy fakad.

S ha egyszer eljő az utazás vége,

Reájössz, édes Magyarnak lenni

A kínok közt is megérte.

...fent a kereszten...

                                                                                                                   Szentimrey Gábor 2005



Új Tavasz

A Magban megőrzött élet a teremtés fundamentuma. Vállalása Magyar hagyományunknak: - a Magot védeni, átörökíteni, hinni mikor már minden elveszett, s a megélt fájdalomból erőt merítve a Magot világra hozni, a Teremtőtől reánk rótt feladat. Ez minden születés, a Tavasz üzenete számunkra. Amint egy apró magban benne rejtezik az élet, és megannyi alkotóeleme, úgy Nemzetünk szívében megőrzött Isteni Erő is elegendő az Élet újrateremtéséhez. Létezésünk, vállalásunk, sorsunk és tragédiánk, megélt tisztulásunk oka ez! Az Élő Fényt befogadó növényt csak tiszta, egész mag növeszt.

Megidézzük Zajti Ferenc látnoki sorait :-„Meg fog halni ez a nép is egyszer, ki fog hűlni, mint a szív ahogy szokott, ám halála nem olyan lesz, mint az emésztő szervek gyötrelmes rángása, avagy a bénult karoknak tehetetlen aláhanyatlása,-de utolsó hatalmas dobbanásával e szívnek millió és millió forma nyüzsögve bomlik kezdet -elemére, hogy egy új teremtési korszak első reggelénél az újonnan alkotott szív körül új csoportosulást kezdjen, a - másik a régi, már elmúlt..."

A világ kovásza, teremtő ereje, Isteni részünk parányi fénymagja, megőrizve a Szeretet Egy Törvényét, az új Tavasz első üzenetét.

 

Minden változik,

Kinyílik múlt és jövő,

S a jelen elmúló pillanat csupán,

Megérteni képtelen ki gondolatait

Kergetve űzi.

A feltárt múlt értékei,

Tiszta pillanatok a lélek tükrében,

S átélve a jelen fájdalmát, ébredést hozhat.

Mivé lettünk a hosszú éjszaka csendjében?

Megélve az öncélú teremtés káprázatát,

Szolgává vált Ég s a Föld!

 

Lassan ébredek a régmúlt próféták hangján:

- Bocsáss meg, Istenem!       

                                                                                                    
                                                                                                                         Szentimrey Gábor 2006

 



A sólyom népe 

 
A Sólyom népe,

 Boldogasszony gyermekei,

 A Szarvas szerelmese,

 Őseinknek Szent Hazába

 vezető hite...

 

-Hagyatékunk: becsület,

igaz barátság-

Ősi törvények mentén szövődött

pusztai birodalmak...

S a történelem fonalával

beszőtt végtelen múlt...

Jelképeink tiszta fényén át

feltárul az Aranykor Isten szavát értő valósága...

 

Szent Sólyom, égi madár,

Isten szárnyaló lelke.

Szent Szarvasünő,

     Földanyánk teste,

     Ciklusok változása,

     Tápláló, éltető...

     Minden mi vagyunk, Mi benne, Ő bennünk...

                                                   

                                                       Szentimrey Gábor ,2008

 

 


 

 

 


Szoftverfejlesztés: RBLMARKETING