Búzaszem: Nálunk a kenyeret adó búzának szeme van. A szemes gabonát, életnek hívja a magyar. A fa magja nem szem és a búzaszem csak a vetés alkalmával lesz mag, amikor az a hivatása lép előtérbe, hogy egy búzaszálat teremjen. A szemben tehát nem a keletkező új életet, mint inkább a meglévő továbbfolytatását, fenntartását látjuk. A szemmel táplálkozunk, hogy a bennünk meglévő életet fenntartsuk.
Mondhatjuk, hogy a szemmel a fenntartó,
a tápláló, továbbképző életerőt fejezzük ki.

(Huszka József : A magyar turáni ornamentika története)

További információk