A hálóvá szőtt, önmagába visszatérő fonat a buddhista ikonográfiában a „nyolc szerencsés jel" egyike. A mágikus, önmagából induló és érkező fonás, a teremtés végtelenségét, az előbukkanó és eltűnő idő, a ciklusok örök váltakozását jelenítik meg. Minden, ami bennünk és körülöttünk létező, észlelhető valóság „erőket"fogad be és bocsát ki magából. A világ fénylő természetének megidézője a nyitott elrendeződés, elemei a tűz és a levegő. A zárt képlet a védettségre utal, arra, hogy a kártékony erők pusztító mennyiségben nem juthatnak közelünkbe. A földet idézi, amely a magok megtartó ágya, a vizet, amely a termőföld bölcsője, az életet óvó anyaméhet. A föld és víz, e két mágikus szívbe font, kibonthatatlan egysége, az óvást, védelmet idézi a Solaris erők szent négyszögében

Forrás: Molnár V. József - Világ-Virág